Muszáj most már elkezdeni. Szeretnék egy motort, mert szeretnék hasítani rajta keresztül a városon, hogy hamarabb hazaérjek a családomhoz. Szeretnék rajta váltogatni, lemenni vele a boltba, beállni a benzinkútba a kocsik közé, szeretném, ha szépen gurgulázna a motorja, és szeretnék néha kicsit hosszabb úton menni, hogy az ember nézelődhessen, gondolkozhasson. És ha meglesz, akkor onnantól nem kell minden nap csutakosra izzadnom, ha feltekerek a Sas – hegyre, nem kell az Alagút borzasztó bűzét belélegeznem, ha keresztül gurulok rajta és nem kell sakkoznom minden alkalommal, ha hazafelé vásárolok, hogy mit hova szereljek fel a biciklire. Mert igen, most bicikli van, amit persze jobban szeretek, mint a tömegközlekedést, ráadásul egészségesebb is, de sajnos a jelenlegi viszonyok között azért nagy kompromisszumokat kíván.
Van azonban egy nagyobb ok, ami miatt még nem csaptam bele a motorozáshoz szükséges tanfolyamba. Ez pedig az a körülbelül 30 kilogramm plusz, ami rajtam van, és ami ellen küzdeni szeretnék az elkövetkező időben, nap, mint nap, óráról órára. Sejtem, hogy emiatt már így is értékes éveket vesztettem az életemből, nem beszélve arról, hogy minden egyes ruhavásárlás lehetetlen tortúra egy – egy darabot csak hosszas keresgélés után tud megvenni az ember és rendszerint az sem olyan amilyet igazából szeretett volna. Ha meg azt vesszük, hogy minden egyes étkezés lelkiismeret furdalásba torkollik, hogy miért ennyit, miért ilyen sok szénhidrátot, zsírt, akkor is látható, hogy kövérnek lenni semmi kép sem leányálom.
A cél az, hogy itt nap, mint nap látszódjon, hogy mit sikerült eddig elérnem ahhoz, hogy az áhított cél a 90 kiló körüli testsúly meglegyen ahhoz, hogy utána végre elindulhassak motorozni.
